2016. szept. 15.

a gyomlálós kalap

Nyáron néha előfordult, hogy kánikula volt, meg az is, hogy pont akkor álltam neki a veteményest kigazolni. (Szalma)kalapom gyerekkoromban volt legutóbb, fölmerült, hogy veszek egyet, jó lesz az. De ehelyett a lassabb megoldást választottam, miszerint kerestem leírást, vettem fonalat és horgoltam egyet.
Lassabb volt, igen. A minta mondjuk egy vicc, annyi, hogy körben kell horgolni, aztán jó néhány sort szaporítás nélkül, a végén megint szaporítással. Egyráhajtásos pálca van benne, semmi más.
Egy hónapig kevesebb-több lelkesedéssel horgolásztam. De aztán mikor elkészült, és kikeményítettem a karimáját, 

kiderült, hogy röhejesen nagy lett. (Nem szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem próbáltam föl menet közben.)
Ott az a kis jelölő jobb oldalt majdnem a tetejénél. Na, addig kellett visszabontanom.

Helyre kis gombolyagokat kaptam eredménynek,

de nagyon bosszantott az egész, ezért pár nap alatt újrahorgoltam. Aztán a keményítéssel megint heteket vártam, de cserébe megsétáltattam a hollandoknál is, jó szolgálatot tett. 

Sokat nem melegített ugyan, de nem ártott, hogy ott van. A bolhapiacos fickó azt mondta rá, hogy "unique", azóta se tudom eldönteni, hogy ez dicséret akart-e lenni, vagy udvariasság.

Gondoltam, hogy nem a saját fejemen fotózom, de egyszer se jött szembe pont optimális szobor. A tyúkos néni nem volt jó mégse.

A végeredmény tetszik, de jön az ősz, elteszem jövőre. Meg lehet, hogy a nagylánynak is horgolok egy hasonlót, ha már megtetszett neki.
(A képen nem látszik, hogy keményítettem a peremét, kicsit szomorúan áll már így egy hónappal később.)

Részletek:
Minta: Crochet Summer Hat
Fonal: Barka Bodza Mix (alkony) és Barka Bodza (pitypang)
Tű: hármas (talán)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése