a kerti asztalok újjászületése

Két kinti asztalunk van (meg a vendégség esetén használatos nagy), egyik a mienk, másik a gyerekeké. A mienket jó néhány évvel ezelőtt vettük még az erkélyre (egyszerű kis ikeás darab, ilyen), azóta nem sok kezelést kapott, hacsak nem annak vesszük a sok napot meg esőt meg fagyot meg ilyesmit. Így nézett ki:

Leszedtem a tetejét, hogy könnyebb legyen dolgozni vele, és lecsiszoltam, szépen látszik, hogy volt minek lejönni róla:

Majd nekiestem a porpasztell krétákkal (kösz a tippet, @NannyOgg!), minden léc más színű lett. Persze a kölkök is jöttek segíteni, ki nem bírták volna. Az eredmény két pár színes kéz.

Az asztalt végül fixálóval fújtam le, majd mikor az megszáradt, le is lakkoztam.

Közkívánatra kezelésbe vettük a gyerekek piknikasztalát is (eredetileg ilyen volt). Mondjuk amúgy is kicsit színes volt már a teteje, ezen festettek kinn, meg kapott az ebédekből is jó adagot. Így ez se úszta meg a csiszolást, majd pedig a zuhanyt. Éljen a kánikula, hamar száradt.

Először az asztallap került sorra, majd a két pad. Jól szét is kenték az egészet, jól nézett ki.

Namost itt kezdődtek a bajok, mert mikor lefújtam a fixálóval, a por (vagyis a színek) fele lejött. Morogtam, hogy oda a gyerekek munkája, hát újraszíneztem a látszódó első festésre.

Elkentem a színeket, lehet vitatkozni, hogy hogyan jobb.

A fixáló persze ennek is leszedte a felét. De nagyon közeledett már az eső, ezért végül lelakkoztam ezt is.
Csak nem hagyott nyugodni, mert azért mégiscsak jobb lett volna, ha élénkek lettek volna a színek. Jó, nekem így is tetszett:

de hát ez egy gyerekasztal, és a gyerekbútorok legyenek nagyon színesek, nem? Így végül megkapta a harmadik adag krétáját, ezúttal már nem kentem szét, hanem úgy fújtam le a fixálóval. És láss csodát: fönn maradt a nagyja. Lehetett lakkozni.

Mindkettő bírja az esőt, az elmúlt két napban kapott belőle rendesen, nem látszik rajtuk, hogy rosszabbul lennének tőle.