2017. júl. 17.

pénztárca gyerekeknek

A lány újabban többször kérte, hogy hadd fizessen ő a piacon. Aztán meg persze hadd tegye el a visszajárót is. Csak nem volt mibe.

Ígértem neki kis pénztárcát, hasonlót, mint az apjáé. Délelőtt elkészült, le is írom, hogyan, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Én 4-es tűvel dolgoztam, és így pont akkora lett a végeredmény, hogy egy négybe hajtott papírpénz is belefér egészen.
Maradék pamutfonalakat használtam hozzá, Steinbach Capri és Barka/Kacskaringó Bodza típusúakat.
 
Egy két rekeszes pénztárcához először két téglalapot horgolunk. 19 láncszemmel kezdünk, aztán 18 rövidpálca ezekbe. Összesen 12 sor rövidpálcát készítünk.

A háta-fedele egyben készül. Ugyanígy kezdjük, mint az előző két téglalapot, csak 16 sort horgolunk 12 helyett. Utána jöhet a fogyasztás, mindig a sor két végén két-két szemet fogyasztunk. Vagyis 16, 14, 12 szemes sorokat horgolunk. A következő sor lesz a gomblyuk: 2 rövidpálcát egyben horgolunk (ez a sor eleji fogyasztás), 1 rövidpálca, 4 láncszem, 1 rövidpálca az előzőhöz képest 4 szemmel arrébb, 2 rövidpálca egyben.
Utolsó sor pedig: 2 rövidpálca egyben, 4 rövidpálca az előző sor láncszemeibe, 2 rövidpálca egyben.

Majdnem készen is vagyunk, jöhet az összehorgolás. Egyszerűen fogjuk össze a három elkészült darabot, és kezdjük el körbehorgolni. Először azt a részt, ahol három réteget kell,

utána, ha van kedvünk, a többi szélét is.

A végén varrjuk föl a gombot és dolgozzuk el a szálakat (ha közben ezt nem csináltuk meg).

Most már van hova tenni a visszajárót.

2017. júl. 16.

puha játékkockák


Egyéves kisfiúnak szerettem volna valami kézzel készült ajándékot vinni.

Az volt a terv, hogy Rebecca Danger könyvéből kötök neki valamit (a Knit a Monster Nursery címűből).
Először a Montessori-tornyot néztem ki, a próbakötésem viszont azt mutatta, hogy túl kicsi lenne a végeredmény az itthoni pamutkészletből (úgy, hogy fele szemszámmal dolgoztam volna, a teljesre nem lett volna időm biztosan). Legyen akkor inkább a kocka. De se szivacsom, se megfelelő pamutom.
Vagyis irány a fonalbolt és a vérfrissítés (Maris, most már erre fogok hivatkozni mindig :-D).

Csütörtökön megkötöttem a huzatot az első szivacskockára. Hát hogy ez mennyire pepecselős, te jó ég! Vagy csak én vagyok nagyon béna és kötök irtó lassan 10*10-es négyzeteket? A pöttyös oldala meg egyenesen ronda lett, nem megy ez a fajta két színnel kötés nekem.

Össze is kellett varrni, még az volt a legkönnyebb része.

El is döntöttem a következőket:
- a többi kockának nem lesz pöttyös oldala
- külön készítem el az összes négyzetet, a végén varrom össze őket.

Pénteken kötögettem egyéb négyzeteket is, de, mint kiderült, tényleg én vagyok a béna és irtó lassan készülnek el ezek. A hatodik ma sincs kész. :-) Ajándék viszont kell, ilyenkor meg a varrógép a megoldás. Ami viszont még a költözés óta nem került elő, mert nincs hova tenni.
Fél délután pakoltunk, de lett hely a gépnek, kiszabtam a négyzeteket (éljen a rongymaradékos doboz!). Megvarrni már "könnyebb" volt. Jól esett megint varrni egy kicsit.

Először a kockák oldalait cikkcakkoztam körbe, meg készítettem el a mintákat rájuk, ahol kellett.

Aztán jött az összevarrás.

Az utolsó három élét meg kézzel.

Kész lett, persze vannak hibái, de azok szokás szerint csak engem zavarnak.

Adatok:
Minta: Monster Blocks by Rebecca Danger
Fonal: Drops Muskat
Tű: négyes

A varrott kockákhoz semmi szabásmintát nem tudok, így sikerült és kész. Kb. 12*12 centis négyzetek összevarrva 10 centi élű szivacskockára "huzatnak".


Egyéb észrevételek:
Most dolgoztam először Drops Muskat fonallal, és rajongok érte. Nagyon jó kötni vele. Horgolni még nem tudom, azt egyelőre nem próbáltam, de tervben van az is.
A könyv (Knit a Monster Nursery) meg még mindig nagyon tetszik. Érthetően, követhetően le volt írva a minta, jól használható amúgy is a könyv, mást is tervezek még majd készíteni belőle. A kulcsszó itt a majd.

2017. júl. 9.

csokitermő nagyitáska

Egy szülinapos kislánynak készült ez a napokban. Tanácstalan voltam, hogy mit vigyünk ajándékba. Azt mondták a rutinosabb lányos anyukák, hogy táskát, az bármikor jól jön.
Nem egy lassú projekt. Mondjuk a sok rövidpálca-sor egy idő után nagyon unalmas, de így is hamar elkészült.

A mintáról som mindent nem kell mondani: 4 nagyinégyzet összevarrva,

egyik oldalán elkezdtem horgolni tovább, aztán mikor elég hosszú lett, hogy legyen háta is meg alja is meg eleje is, abbahagytam.
Külön horgoltam a vállpántot.

Végül összehorgoltam az egészet.

Teleraktuk csokival is.

Egyéb adatok:
ez volt az inspiráció: Messenger bag by Judith L. Swartz
fonal: mindenféle maradék pamutok, főleg Steinbach Capri meg mégBarka Bodza
tű: főként négyes, az összehorgoláshoz három és feles

A cím pedig a nagymamámnak köszönhető, az ő táskáját hívtuk csokitermő táskának, mert többnyire volt benne valami az unokáinak.

2017. júl. 2.

rövid mese a színes rongyokról

Tegnap tie-dye workshopon jártam. Fölmerülhet, hogy mi a csudának, itthon is batikoltunk már a gyerekekkel. Itt, amellett, hogy új technikákat tanultam, és most szép kék lesz a kezem pár napig, megismerkedtem sok, addig csak virtuálisan ismert emberrel. És jól éreztem magam.

A foglalkozást Kacsuk Évi vezette.

Festettünk színátmenetes négyzeteket egy színnel (az enyém sötétkék).

Meg két színnel (türkiz és sárga).

Másnál már ilyenkor is jobban látszottak a színátmenetek.

Aztán hajtogattunk, kötöztünk,

és mindent beáztattunk festés előtt.

Jöhetett a festék.

Szép nagy káosszal járt az egész.

Ma meg kimostam a rongyaimat.

És kitettem őket száradni.

Azon gondolkoztam tegnap, hogy szép meg jó, hogy lesz egy csomó színes pamutvászon-darabkám, de mégis mi a csudára fogom használni ezeket? Mosás közben aztán jött az ihlet. Az a terv, hogy fogunk még hallani ezekről a rongyokról. Meg a maradék festékről is, amit hazahoztam. Azokkal egész konkrét terveim vannak.

2017. jún. 30.

legrégebbi kézimunka-élményeim (CsKM)

Ahogy így visszagondolok... hát én ebben nőttem föl!
 
Anyai nagymamám például írásost hímzett. Mindig volt egy készülő párnahuzat a keze ügyében, a mai napig ott vannak az ágyán a díszpárnák. Nekünk is van pár darab, az esküvőnk alkalmával anno külön gyártott egyet.

Anyukám elég sokat kötött. Volt több kötött pulóverünk, volt, aminek ő tervezte a mintáját. A bátyámnak legóemberest, az öcsémnek duplónyuszisat, nekem kisvakondosat. Az enyém még megvan, arra vár, hogy a lányom belenőjön.

Néha horgolt is anyukám, például negyedik szülinapomra egy sünit kaptam tőle, aminek a színén a mai napig nem egyeztünk meg, hogy kék-e vagy szürke.

Általános iskolában a bátyáméknak volt kötés technikaórán. Én alig vártam, hogy nekünk is legyen, de aztán nem volt nekünk kézimunka. Más volt a tanárunk.

Anyukám tanított kötni-horgolni. Az első horgolásom egy piros rettenet volt, utáltam, sálnak készült, de sose készült el. Az alapokhoz jó volt, hogy később, mikor újra elkezdtem horgolni, nem nulláról kellett megtanulni.

Aztán meg volt otthon Fürge Ujjak tonnaszámra, én is szerettem nézegetni. Még megvannak valahol, nekem csak néhány, amit kimazsoláztam magamnak belőle. Egyéb, azóta beszerzett kézimunkaújságokkal.

Hát így valahogy. Az enyémek is azt látják, hogy az anyjuk állandóan köt/horgol, meglátjuk, hogy ők továbbviszik-e ezt.

2017. jún. 28.

kis izék mostanábanról

Fényképek készültek ezekről, blogbejegyzés eddig viszont nem, nincs kedvem külön írni róluk, jöjjenek hát ömlesztve az elmaradások.

A lány futóbiciklijére egy kiskosár, pont belefér egy alvós.
Egy gombolyag Müller Sambából készült négyes tűvel.


Egy Dogbert. Vagy csak simán Dogbert? Dilbert háziállata? Gonosz nembarátja? Tudja csuda. Vagyis azok biztosan, akik követik Dilbert "kalandjait".


Azért ideteszek egy képsort is, hogy valami fogalmunk legyen róla.

(Ez félig mellément egyébként, ajándékba kötöttem a férjemnek a születésnapjára, mert tudom, hogy szereti Dilbertet. Aztán mikor megkapta, közölte, hogy Dogbert márpedig gonosz.)
Minta: Dogbert by Kate Quinn
Fonal: YarnArt Baby
Tű: 3,5-ös (asszem)
A szemüvegét 2,5-es tűvel kötöttem exBarka Bodzából.


Kádkilépő, de akkor már kettő is. Utáltam már kerülgetni a maradék Tek-Tek Winding gombolyagokat, ehhez képest elég lassan alakultak át kisszőnyeggé. Nem akartak maguktól a piszkok.

A narancssárga hatos, a zöld hetes tűvel készült, minta nincs, lustakötés az egész. 

A narancssárgát egy sorral korábban kellett volna elkezdeni leláncolni, de már így marad, bontja vissza a rosseb.

A fonalvégeket eldolgozni se vagyok hajlandó, jó ez így a lábunknak.


Könyvjelző. Granny square, mert ilyen kellett és kész.
Maradék Coats Puppets fonalakból, 0,75-ös tűvel horgoltam.